
Arra keltem, hogy fáj az oldalam és a kezem. Kinyitom a szemem.. először semmit nem dolgoz még fel az agyam úgyhogy felkönyökölök.
- Ja... hogy leestem az ágyról. Gratula Sayu.- Beszéltem magamban.
Feltápászkodtam, megágyaztam majd elvégeztem a szokásos reggeli dolgokat. Fogmosás, öltözködés, a hajamat csak copfba fogtam és a fejemre tettem egy fejpántot is. Felhúztam egy fekete cicanadrágot,felülre csak egy egyszerű hosszú ujjút fettem fel. Egyszerű, de mégis imádom. Cukik a vállán a kivágott részek haha. Feldobtam még magamra egy kis alap sminket is, majd kimentem a konyhába reggelit csinálni.
Min Rin POV
Valami zajra ijedtem fel álmomból. Jó igazából nem álmodtam semmit csak a sötétség táncolt nekem egész éjjel. Mintha valami széttörött volna. Gyorsan felkeltem és kifutottam a konyhába, mert onnan hallottam a zajt.
- Dongsaeng mit művelsz?- Kérdeztem ijedten a konyhába érve
- Bocsi Unnie! Csak leejtettem egy tányért! Felkeltettelek?- Nézett rám Sayuri miközben elkezdte felseperni a padlót beborító szilánkok rengetegét.
- Igen.. de nembaj. Takaritsd fel, és bele ne lépj a szilánkokba! Megyek felöltözök. És nem kellene már reggel a frászt hoznod rám.- Próbáltam szigorú hangnemet felvenni, majd visszavonultam a szobámba. Megágyaztam, megcsináltam a fürdőszobai teendőket, majd kontyba fogtam a hajam. Jut eszembe Dae rég hívott.. itt lenne az ideje, hogy jelentkezzen...
Daehyun a kiskori barátunk. Anno még a mi környékünkön lakott. De mióta bekerült egy bandába, és debütáltak, nem láttuk őt. De havonta beszélünk vele telefonon. A B.A.P nevű 6 tagú fiúbandában van. Igazából Sayu-val a kezdetektől követjük őket és szeretjük a zenéjüket. Társalogni még nem társalogtunk úgy velük Dae-n kivül, de volt hogy valamelyik srác vette fel a telefont a barátunk helyett, ekkor váltottunk csak velük pár szót, de szívesen megismernénk őket jobban is. Dae szokott róluk mesélni, elmondása szerint nagyon is jó fejek.
Beálltam a tükörbe. Egy rózsaszin szegélyű sortot és egy lenge fehér felsőt amit pár zöld csík díszített. Kihúztam a szemem tussal, majd visszamentem a konyhába.
- Sikerült feltakarítanod?- Kérdem a húgom miközben felülök az egyik bárszékre.
- Persze!- Mosolygott rám.- Dae még nem hívott? Pirítóst?- Tette fel a kérdéseket miközben elém tett egy tányéron 3 pirítóst és vajat.
- Kérek, és nem.. még nem. De én is az előbb azon gondolkodtam, hogy már jelentkeznie kellene.
Sayu is leült reggelizni, majd mikor befejeztük, mondtam, hogy elmosogatok.
- Ugyan! Eleget takarítasz itthon! Majd én. Nem kell mindent az idősebbnek csinálni.- Mondja és elkezd rendet rakni a konyhában.
- Köszönöm!- Mosolygok rá, majd hagyom hogy tegye amit elkezdett. Magam elé kapok egy újságot és elkezdem lapozni, de semmi számomra érdekeset nem fedezek fel benne. Közben Sayuri végez és leül mellém. Abban a pillanatban megcsörren a telefonom. Elkezdett szólni a B.A.P-től a Hurricane. Összemosolyogtunk a húgommal mert tudtuk hogy Dae hív, ha ez szól. Ezt a kijelző is bizonyította, amin a képe és a neve jelent meg. Felvettem és kihangosítottam.
- Annyeong!- Kiáltottuk bele mindkettem.
- Annyeong lányok! De jó hallani a hangotokat!- Hallottuk Dae vidám hangját.
- A tiéd is jó hallani!- Mondta Sayu.
- Mi újság? Már vártuk a hívásod.- Folytattam.
- Lesz időnk még arról beszélni, hogy mi ujság..- Mondta. Sayuval értetlenül néztünk össze.- Van egy meglepetésem!- Folytatta Daehyun.
- Mégis mi?- Kérdeztük a telefont figyelve.
- Háát.. van 6 szabad alvóhelyetek?
- Persze de miéért?- Már vártam mit fog kibökni.
- 5 perc múlva ott vagyok nálatok! Már alig várom olyan rég láttalak titeket. De ez nem minden. Viszem az egész bandát, hogy jobban megismerjétek őket is!!- Hadarja a telefonba.
Sayuval összenéztünk, majd örömujjongásba kezdtünk. Nagyon örültünk mindketten, hogy Dae meglátogat minket! Az hogy jön a bandája is az már csak hab a tortán!
- Jólvan lányok! Lányook!- Kiált a telefonba, mire ujra a készüléket kezdjük figyelni.- Most leteszem, hamarosan ott vagyunk!
- Várunk titeket!- Mondja Sayuri.
- Addig szia!- Mondom majd Dae leteszi.
- Te Min... figyi most Dae tényleg azt mondta hogy perceken belül a B.A.P-vel a háta mögött fog állni a bejárati ajtónkban?- Néz rám elmerengő ártatlan szemekkel.
- Igen! Szóval pattanj és ellenőrizz 6 vendégszobát, és ha valami nincs a helyén intézkedj!- Állok fel gyorsan.
- Megyek!- Mondja és szófogadóan el is indul.
Áhh én is rendesen felpörögtem a hírtől! Legjobban Dae-t várom de örülök az egész bandának. A tagok nevét tudom, ezzel szerencsére nem lesznek gondok. Remélem jól fogják itt magukat érezni a srácok.
Sayuri POV
6 kis vendégszobát ellenőriztem is, ahogy Min Rin-nek ígértem. A csengő akkor szólalt meg, mikor visszaértem a nővéremhez. Egymásra néztünk, majd az ajtóhoz siettünk. Min mögé álltam, majd ő kinyitotta az ajtót, mi pedig örömünkben egy kicsit felsikoltottunk. Az ajtóban tényleg Daehyun állt, mögötte az 5 fiúval. Egyszerre ugrottunk Dae nyakába, ő pedig nevetve próbált mindkettőnket átölelni. Hosszú perc után másztunk le a rég látott fiúról, és elé álltunk.
- Jaj de jó titeket újra látni, ölelt meg minket még egyszer.- Sayu mikor téged utoljára láttalak még az ugróiskola volt a kedvenc játékod.
- Hát igen az régen volt már.- Nevetek.- De te meg hova nősz már?- Nézek fel rá.
- Min Rin pedig csak egyre szebb.- Mosolyog ránk.- Na de.. srácok, ő itt Sayuri és Min Rin!- Mutat be minket az 5 fiúnak. Hát ha Dae a magas.. van itt nála magasabb srác is.. nem is egy.
Mind az öt srác megölelt bennünket és mondták, hogy örülnek, hogy megismerhetnek bennünket. Utoljára maradt a legmagasabbik. Tudtam ki ő. Zelo, aki a banda maknae-ja. Miközben megölelt éreztem a parfümje illatát. Finom illata volt.
- Na de gyertek már be!- Lök be engem Min és kitárja az ajtót, hogy a fiúk bepakolhassanak.
- Sayu légyszi mutasd meg a szobájukat YoungJae-nek, HimChan-nek és Zelonak.
- Okés!- A 3 srác felém fordult, majd elindultam és követtek. Először HimChan-nek mutattam meg a szobáját, majd YoungJae-nek. Elindultam a másik folyosóra Zeloval.
- Szép házatok van!- Mondja mosolyogva.
- Köszi!- Viszonzom a mosolyt.
- Te vagy a fiatalabb igaz? Hány éves vagy?- Kérdi.
- Pár hónappal vagyok tőled fiatalabb..- Mondom.
- Haha akkor most nem én leszek a legfiatalabb.- Ölti rám a nyelvét. Annyira aranyos.. hogy lehet egy fiú ennyire aranyos..
- De a bandában még mindig te vagy!- Öltöm ki rá én is a nyelvem, mire enyhén durcás arcot vágott amin kuncogtam.- Na ez lesz a te szobád.- Mutatom neki.- És ha bármire szükséged lenne akkor az meg az én szobám.- Mutatom neki a közelben lévő egyik ajtót.
Rámmosolygott, majd bement a szobába, és becsukta az ajtót. Bementem a nappaliba. Ott volt Min.
- Minden okés?- Kérdi.
- Persze, persze!- Mosolygok.
- Hallood! Láttad JongUp-ot?
- Ahamm!
- Szerinted nem helyes?- Vigyorodik el.
- Figyelemre méltó.. de .. óó.. hogy neked tetsziiiik.- Vigyorgok kajánul.
- Csss! Ne kiabálj!- Fogja be a szám.
- Nem is kiabálok!- Mondom levakarva a számról a kezét.
Épp mondani akart nekem valamit de belészorult a szó és elnézett a vállam fölött.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése