3. Rész

Min Rin POV

Reggeli után Zelo és Sayu kivételével kivonultunk a nappaliba a srácokkal. Rájuk hagytam, hogy mit nézünk. Az egyik csatornán találtak valami vígjátékot, aztán azt bámultuk. Amúgy elég jó volt, sokat nevettünk rajta. JongUp mellettem ülve nézte. Élveztem a közelségét. Jó a kisugárzása! Nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak mikor bevetette a régi unalmas ásítós trükköt. Könyörgöm ezen a filmen nem lehet ásítozni!!! De mivel nem bántam, hogy keze a kanapé fejtámlájára került mögém, nem kreáltam nagyobb reakciót.
Annyira sokat én nem néztem a filmből, mivel be kellett fejeznem az ebéd főzését. Bementem a konyhába. Sayu épp befejezte a reggeli kupijának eltakarítását, Zelo pedig ott ült, ahol eddig.
- Ohh ennyivel kevesebb nekem! Köszönöm!- Fordultam Sayuri felé.
- Nincs mit Unnie!- Mosolygott rám.
- Befejezem az ebédet. Sipirc! Nem szeretem ha a konyhában lábatlankodik valaki mikor főzök, te pedig nem szeretsz nagyon főzni.- Nevetek a húgomra.- És vidd magaddal az "óriásbébit" is!- Mutatok Zelora aki felkapja a fejét és megvetően néz rám, de másodperceken belül mindhárman nevetünk.
-Jó-jó. Főzzél csak.- Mondta közben magával húzta a B.A.P maknae-jét, majd eltüntek az ajtó mögött, én pedig folytathattam a kimchim elkészítését. Nem sokkal később látogatóim érkeztek. Yougguk és JongUp jött be és leültek az asztalhoz.
- Na csak nem vagytok máris éhesek megint?- Nézek rájuk.
- Ha Daehyunról lenne szó akkor lenne rá esély de mi még nem.- Mondja a leader.
- Csak jöttünk társaságnak.- Támasztja meg a fejét kezével a másik.
Tehát a jövevények mellett folytattam a főzést, közben jóízüen beszélgettünk. Youngguk első ránézésre szigorúnak tűnik de igazából nagyon is kedves. Mind a hatan olyanok mint a testvérek. Jó társaságnak bizonyult a két fiú.

Sayuri POV

Miután elhagytam a konyhát Zeloval a nyomomban először belestem a  nappaliba. Rákönyököltem az egyik karosszék fejtámlájára Dae fölé, mire ő felnézett rá egy mosollyal. Picit néztem velük a filmet amit néztek. Jó kis vígjátéknak tűnik de nem szándékozom végignézni velük mert nem szeretek úgy filmet nézni ha nem látom elejétől. Dae bele volt bambulva a filmbe mire elkezdtem fújni a haját. HimChan észrevette mit művelek és jóízűen mosolygott rajta mint egy kisgyerek játékán. Dae-nek mintha fel se tűnt volna de mikor meglendítette a kezét a feje fölé kénytelen voltam elhajolni.
- Naaa nem vagyok légy!- Mondtam neki mire HimChan már kuncogott és a többiek figyelmét is sikerült elvonnunk a filmről.
- Ja, bocsi. De mi a frászt csinálsz?- Nézett rám hátra foldulva.
- Meglep ha azt mondom nem tudom?- Nevetek.
- Te esetedben? Talán nem.- Nevet ő is. Ezután ujra a filmre kezdtek figyelni, és pedig áthajoltam a karosszék háttámlája felett és átöleltem Dae nyakát.
- Tényleg jó hogy itt vagy!- Mondom neki, mire megfogja a kezeim mintha azt jelezné el se engedjem.
- Ti is nagyon hiányoztatok! De befejezhetjük a filmet?
Erre elrántottam kezeit a nyaka körül, ö megfordult és pedig kiöltöttem rá a nyelvem és elindultam a szobám felé, utólag még hallottam hogy a srácok lereagálják.
A szobámba érve behajtottam az ajtóm, majd körülnéztem a szobámban. Nem volt teljesen rend, így elkezdtem kicsit pakolni, de előtte még kapcsoltam zenét. Beszúrtam a gépembe az USB-m amin keverve vannak a zenéim. Elsőként a BTS- We Are Bulletproof számát indítottam el, majd hagytam hogy menjenek a számok maguktól.  Miután a szobám rendbe tettem, a fürdőszobából hoztam tisztítószert és rongyot. Elkezdtem letakarítani a tükröm. A végénél jártam, mikor felnézve a tükörben megláttam, hogy Zelo jön be és becsukja maga mögött az ajtót. Mivel látta, hogy még folytatom, leült az ágyamra és onnan nézett. Mikor felálltam akkor váltott ujra a zene és elindult a B.A.P- Badman mire Zelo a gépemre nézett.
- Szóval szereted a zenénket?- Teszi fel a kérdést Zelo mosolyogva.
- Persze!- Mondom mosolyogva.- Imádom.- Teszem hozzá miközben elhagyom a  szobám, hogy visszavigyem a cuccokat a fürdőszobába. Mikor visszatértem Zelo a gépem előtt állt.
-Naaa.. ne kutass a gépemben!- Állok mellé.
- Tetszik a háttérképed!- Vigyorog.

Háttérkép

 

- Tudom, hogy jó! Mert 6 jó srác van rajta.
- Nem mondod?I!- Néz rám, mire kiöltöm rá a nyelvem.
- Dae miatt mindig követtünk benneteket a neten.- Mondtam neki. Persze nem mondtam neki, hogy Dae mellett a másik ok amiért emellett a kép mellett döntöttem, hogy ő is édes rajta.
Mikor sikerült elrángatnom a gép elől kikapcsoltam, és visszamentünk a nappaliba. Már Min Rin is ott volt.
- Na ezek is visszajöttek.- Jegyzi meg Dae.
- Köszönjük Daehyun, de tudod nekünk is van szemünk.- Felel YoungJae amin kicsit nevetek.
Én ujra Dae fölé támaszkodok, Zelo meg leül YoungJae és HimChan közé.
- Mindjárt ebédelhetünk. És utána mit fogunk?- Kérdi Min.
Mindenki a többieket fürkészi, hogy kinek fog valami ötlete támadni.
- Még nyitva van a vidámpark ahová kiskorunkban jártunk?- Kérdi hirtelen Dae.
- Azt hiszem igen.- Feleli Min.
- De mióta elmentél mi sem voltunk ott.- Folytatom.
- Akkor elmehetnénk oda!
- Nekem jó.-  Mondta a nővérem én meg csak picit elhúztam a szám.
- De nagy lelkesedés.- Mondja JongUp.
- Mire odaérünk lelkesebbek lesznek!- Neveti Daehyun.
A társaság bevonult a konyhába. Így nyolcan szépen megebédeltünk. Finom volt Min Kimchije.
- Na mehetünk?- áll fel Zelo.
- Majd ha el lesz mosogatva és elkészülődtünk!- Felel Min.
- De az sok idő.- nyavajognak.
- Nem ha ti elmosogattok, amig mi készülődünk.- Vigyorgok és felállok az asztaltól.
- Lehetőleg nem törni semmit!- Mondja Min és gyorsan ki is sietünk a helységből, nehogy kitaláljanak valami kifogást. Mindketten a saját szobánkba mentünk készülődni.

Min Rin POV

Igyekeztem hamar elkészülni. Olyan 45 perc alatt összekaptam magam, és a konyhába mentem. A folyosón épp összefutottunk Sayuval.
- Ezt az időzítést!-Nevet, és én is megmosolygom.
- Merjünk bemenni a konyhába?- Nézek rá.
- Előbb utóbb muszály lesz..
Bementünk és kellemesen meglepődtünk. A konyhában patyolat rend volt.
- Aszta- futott ki a hugom száján amit a fiuk megmosolyogtak.
- Ti ilyet is tudtok?- Ámulok.
- Éééés nem törtünk semmit! Vagyis csak majdnem dee..
- Zelo!!- Kiáltottak rá a többiek. Ezen mi nevettünk.
- Ti igy jöttök ahogy vagytok?- Kérdem.
- Ahha..- Bólogattak.
- Én cserélek pólót..- Mondta Zelo és elindult a szobájába.

Sayuri POV

10 perc várakozás után már türelmetlenkedtünk.
- Majd én megnézem.- Indultam el a szobája felé. Benyitottam és Zelo a földön ülve vakarta a tarkóját az utazótáskája előtt ülve póló nélkül.
- Ha nem igyekszel itthon hagyunk.- Mentem mellé.
- De nem tudom milyen pólót vegyek fel!- Erre elnevettem magam.
-Nemáár.. Csajoknál még okés de hogy egy srác..- Nevettem mire kutyaszemekkel nézett fel rám. Letérdeltem mellé, és kicsit megtúrtam a táskája tartalmát.
- Mit szólsz ehhez?- Húztam ki egy pólót.
- Neked tetszik?
- Ahamm.

Póló

 

- Akkor biztos.- Mosolygott majd elvette tőlem a pólót és magára húzta, utána visszamentünk a többiekhez.
- Mi tartott ilyen sokáig?- Kérdezték.
- Zelo nemtudta eldönteni milyen pólót vegyen fel.- Magyarázom, mire a többiek is nevetni kezdenek, Zelo pedig összefonja karjait a mellkasán és durcás pofát vág be.
- Jólvan elég! Inkább induljunk.- Mondta Min.

2. Rész

Min Rin POV

Az ajtóban Yongguk állt. Mindketten felé fordultunk.
- Zavarok?- Szólal meg.
- Dehogy!- Legyintek a kezemmel.
- Merre van a fürdőszoba?
- Folyosó végén jobbra.- Mondja Sayu.
- Köszi.- Mondja majd elindul felkeresni az említett helyiséget. Yongguk-nak rettenetes mély hangja van.. de valahogy el sem tudnám képzelni más hanggal.. Illik neki ez a mély hang.
Pillanatokkal később megjelent HimChan és YoungJae, majd a többiek is. Mikor JongUp megjelent Sayu óvatosan megbökött, mire én szúrós tekintettel néztem rá amin elvigyorodott. Zelo Sayu mellé ült, mellettem pedig Dae foglalt helyet. Yongguk is visszatért köreinkbe és ő is letelepedett.
- Nah, most hogy ilyen szépen összegyűltünk, jobban megismerhetitek egymást. Amúgy aputok?- Kérdi tőlünk Dae.
- Apa csak vasárnaponként jár haza.. egyszer egy héten.. de van hogy annyiszor sem.- Magyarázom.
- Nem féltek egyedül ilyen nagy házban?- Néz rám JongUp mintha csak nekem címezte volna a kérdést.
- Háát.. én nem szoktam.. - Mondom.
- Én csak naagy viharokban.- Mondja Sayuri.  Mellette Zelo elkezdett kuncogni.- Mit nevetsz?- Néz rá a hugom.
- Nem is nevetek!
- Ahaaa!- Böki oldalba a húgom.- Félős vagyok na és akkor most mi van.- Vágott be egy percre durci pofát.
- Naa nem kell a durci pofa.- Mondja Zelo. Minden kettejüket figyeltük. Zelo elkezdte ujjával böködni a húgom oldalát, ő pedig automatikusan összerezzent meg próbált elhúzódni mert csikis.
- Naa nee!- Mondta a B.A.P maknae-jének.
- Szóval csikis vagy mi?- Vigyorgott Zelo. Elkapta Sayu kezét és csikizni kezdte az oldalát.

Sayuri POV

Mikor Zelo csikizni kezdett igyekeztem kiszabadítani a kezem a szorításából de nem ment. Egyszer csak azon kaptam magam hogy valaki a másik kezem is lefogja. Odanéztem és YoungJae vigyorgott rám.
- Naa... ilyet ....nem játszunk!- Dadogtam nevetés közbe. Hallottam, hogy a többiek is kuncognak a "szenvedésemen". Szerencsére a fiúk hamar megunták és elengedtek.
- Ezt még visszakapjátok.- Mondtam bosszúsan.
Ezután társalogni kezdtünk. Volt hogy közösen, volt hogy négyszemközt beszélgettünk. Jobban megismerkedett a kis társaság. A srácok mind jófejek! Unnie ugy láttam sokat beszélgetett JongUp hyung-gal. Remélem lesz közöttük valami! Még passzolnának is egymáshoz. Habár... azt sem szeretném ha Min szive összetörne ha a srácoknak el kell menniük..
- Na mostmár csináljunk valamit!- Kiáltott fel Min Rin.
- És mit?- Kérdezte HimChan.
- Nem nézünk meg valamit?- Kérdezte JongUp.
- Egy jó kis horror?- Huzogatta a szemöldökét Zelo, mire én sóhajtottam, amin ő megintcsak kuncogott. Mindenki beleegyezett a horrorfilmbe, élvezték is mind, rajtam kívül. Én felhúzott térddel ültem és fejem a térdemre hajtottam. Elég volt, hogy hallom. Csak ritkán pillantottam fel. De persze, hogy az egyik ilyen pillantásommal elkaptam a legijesztőbb részt! Már miért is ne!
Mikor a filmnek vége lett, úgy döntöttünk elmegyünk aludni. Mindenki bevonult a szobájába. Felvettem egy kényelmes rövidnadrágot és egy pántos felsőt majd bebújtam az ágyamba.. igazából remegtem. Féltem. Miért maradtam kint velük nézni a horrorfilmet!?Nem tudtam elaludni. Kimentem inni a konyhába. Megfogtam egy pohár vizet, és azzal járkáltam körbe a házban. Néha belekortyoltam. Úgy 10 perce róhattam a folyosókat mikor hirtelen kinyílt mellettem az egyik ajtó. Úgy megijedtem, hogy a pulzusom az egekbe, a víz egy része a pohárból pedig a szőnyegre szökött.
- Miért járkálsz? Hallani a lépteid!- Hallom Zelo álmos hangját.
- B-bocsi! Csak.. nem tudok aludni. Félek..- Hajtom le a fejem. Hirtelen megsimogatta a kezem, ami még mindig remegett.
- Úr isten ennyire félsz? A film miatt?- Kérdi mire bólintok. Sóhajt egyet.
- .. Nagyobb az ágyad mint az enyém?- Kérdi mire felnézek rá.
- I-igen.. franciaágyam van.- Mondom.
- Szeretnéd hogy nálad aludjak?- Kérdi barátságosan. Én csak a földet nézve bólintok.
- Jó.- Becsukja a szobája ajtaját, majd odamegy az én ajtómhoz és előre enged. Becsukta az ajtót én pedig leraktam a vizespoharam az éjjeliszekrényemre. Bemásztam az ágyamba majd Zelo befeküdt a másik felére. Háttal fordultam neki. Még mindig remegtem.. Esküszöm soha többé nem nézek horrorfilmet! Fél óra után még mindig csak mocorogtam az ágyban. Megéreztem a karomon Zelo meleg kezét. Simogatni kezdte a karom. Jólleső érzés volt. Kis időn belül közelebb húzott magához amin meglepődtem. Átölelt hátulról. Éreztem a meleget amit a teste árasztott. Felé fordultam és a szemébe néztem. Csak elmélyültem a tekintetében miközben a testem kezdett alábbhagyni a remegésével. Mikor már úgy éreztem talán sikerülne elaludnom Zelo mellkasának döntöttem a fejem, majd pár percen belül el is aludtam.

Min Rin POV

Reggel miután felkeltem és összekapkodtam magam, át akartam menni Sayu szobájába kölcsönvenni azy egyik pólóját. Csendben be is léptem de rögtön tátva maradt a szám. Mit keres Zelo az ágyában? Mit csináltak ezek? A sok fejemben lévő kérdés ellenére odaosontam a szekrényéhez és elcsórtam a kívánt ruhadarabot, majd óvatosan kimentem a szobából. A szobámban felöltöztem, majd kimentem a konyhába kávét csinálni magamnak. Feltettem forrni a vizet majd lépteket hallottam. JongUp lépett be a konyhába és leült.
- Jó reggelt.- Nyögte kómás reggeli hangjával. Édes hatása volt a kócos hajával.
- Neked is!- Mosolyogtam rá.- Kávét?- Kérdeztem.
- Kérek.- Mondta majd ásított egyet.
Megcsináltam a 2 kávét, majd elétettem az övét és melléültem. Kávézás közben meséltünk egymásnak.. kiskori és érdekes emlékeket. Nevettünk is de csak halkan, nehogy felkeltsük a többieket.
- Mutassak valamit?- Kérdem.. bár lehet ezért még ki leszek nyírva.. vagy nem.
- Mit?- Kérdezte. Intettem neki, hogy kövessen és odamentem a húgom ajtajához, majd résnyire nyitottam azt. Mutattam neki, hogy lessen be. Furán nézett rám, de belesett és rögtön vigyorogni kezdett. Visszamentünk a konyhába.
- Hogy került Zelo Sayuri ágyába?- Kérdi még mindig vigyorogva.
- Nem tudom! Majd lehet elmondják.. mellesleg a többiek de sokáig alusznak.
- Jah.. jó az alvókájuk.- Nevetett.
- Azt hiszem én nekiállok az ebédnek.- Mondtam majd nekiálltam előpakolni a főzéshez.
- Segíthetek?- Állt mellém .
- Ömm.. miért ne.. segíthetsz ha akarsz.- Mosolyogtam rá.
A hyung nem is olyan rossz a konyhában.. egész ügyes. Egyszer át kellett szószerint bújnom előtte a konyha szűkebbik felében, mert siettem a tűzhelyhez. Csak ahogy igyekeztem elférni előtte véletlenül a fenekem az ágyékának nyomtam. Nem mertem ránézni. Éreztem hogy kicsit elvörösödöm. Folytattam tovább a főzést mintha semmi sem történt volna.

Sayuri POV

Mikor felébredtem, kellett pár másodperc, hogy felfogjam hol vagyok és eszembe jussanak a tegnap emlékei. Zelo ölelő karját éreztem a derekamon. Ő még aludt. Felültem az ágyban. Nem volt kedvem még felkelni. Ültem a maknae mellett és néztem ahogyan alszik. Olyan édes volt azzal az ártatlan arckifejezéssel. Eszembe jutott, hogy azt mondtam neki megbánja még a csikizést.. hát ezt az alkalmat most kihasználhattam! Bár nem túl szép tőlem de na.. kölcsön kenyér vissza jár!
Megsimítottam az arcát, mire épp hogy megmozdult. A derekára ültem, hogy nehezebben szabaduljon, és elkezdtem csikizni. Azonnal felébredt.. nagyon komás volt de a csikizés hamar megtette a hatását.
- Naaa.. mit csinálsz.. nem jó ébresztőő!- Mondja álmosan.- Ezzel hálálod meg hogy itt aludtam veled?
Látszólag nem volt olyan csikis mint én, de sikerült kicsalnom belőle pár rángást ami azt jelezte mégis csak csikis.
- Héé kinek az ötlete is volt a horrorfilm? Valójában azzal engeszteltél ki az ötletedért hogy ittaludtál!- Mondom neki.
- Igeeen?- Mondja majd azzal a sunggal lelök maga mellé és ő ül az én csípőmre és megint ő csikiz engem.. Ugy nevettem, hogy tuti valaki fel is kelt rá!
- Zelo! Engedj.. el!- Kiáltottam nevetve.
- Neeem!
Pillanatokon belül kinyílt az ajtó és Min lépett be rajta mögötte JongUp hyunggal. Zelo is rájuk nézett de nem hagyta abba a kínzásom.
-Szóljatok..már..rá!- Mondtam tagolva nevetés közben.
- Zelo állandóan csikizni fogod azt a szegény lányt?- Nézett Rá JongUp.
- Dehogy. De én is csikizős ébresztőt kaptam tőle!- Felelte.
- Jó hagyjátok békén egymást! olyanok vagytok mint rossz kisgyerekek!- Mondja a nővérem.
- Nem hiába ha ők a 2 maknae.- Mondja nevetve JongUp.
Zelo végre leállt a csikizéssel, de még mindig rajtam ült.
- Öltözzetek fel és gyertek reggelizni ha már fent vagytok.- Szólt Min Rin.
- Én pedig azt hiszem felkeltem a többieket már.- Mondta a mellette álló fiú majd kimentek a szobából. Amint becsukódott az ajtó fel akartam ülni de Zelo nem hagyta. Visszalökött, majd a kezeim a fejem fölé tolta és ott tartotta őket, így fürkészte az arcomat. Tekintete a szemem és az ajkam között kezdett járkálni, majd hirtelen az arcomra nyomott egy puszit. Ezt követően rögtön lemászott rólam és az ajtó felé indult.
- Felöltözöm, a konyhában talizunk.- Mondta majd kiment.
Én még mindig meg voltam lepődve a pusziján. Az ágyon ülve a kezem azon a helyen tartottam ahol ajkai érintették a bőröm. Észbekaptam, majd felöltöztem. Mikor kimentem a konyhába már az egész társaság kint volt.

- Reggelt!- Mondtam.
- Neked is!- Viszhagozták.
Leültem az egyetlen szabad helyre Min és HimChan közé. Zelo velem szemben ült. Amint leültem vetett rám egy huncut pillantást.
- Mit eszünk?- Kérdeztem.
- válassz.- Mondta Min. Az asztalra egy csomó reggelinek való kaja volt pakolva. Elvettem egy joghurtot és egy kiskanalat és azt kezdtem kanalászni. A joghurt után kentem magamnak egy vajas kenyeret. Mire elkezdtem enni addigra a többiek kivonultak a nappaliba, csak Zelo maradt velem szemben, pedig már ő sem evett. Mikor a kajám felénél jártam hezitálva tettem fel a kérdést:
- Miért kaptam a puszit mielőtt kimentél...?- Nem néztem rá, csak a kenyerem vizsgálgattam tekintetemmel.
- Csak... mert miért ne.. rosszat csináltam vele?- Nézett rám féloldalas mosollyal. Én csak nemet intettem a fejemmel. Megettem a kenyerem, majd ittam egy pohár narancslevet.


- Hmm ez finom volt.- Mosolyogtam Zelora.
- Várj csak..- állt fel és áthajolt felém az asztalon. Egyik kezével megfogta az állam és letörölt valamit a szám széléről. Upsz.. tuti vajas maradtam! Ezt követően a szemembe nézett énpedig az övéibe. Nem tudtam elemelni a tekintetem, lassan közelebb hajolt és végig tartotta a szemkontaktust. Mikor egész közel ért hozzám egy hosszú puszit nyomott az ajkaimra, majd egy rettentően aranyos mosoly kíséretében visszaült a helyére.

1. Rész

Sayuri POV

Arra keltem, hogy fáj az oldalam és a kezem. Kinyitom a szemem.. először semmit nem dolgoz még fel az agyam úgyhogy felkönyökölök.
- Ja... hogy leestem az ágyról. Gratula Sayu.- Beszéltem magamban.
Feltápászkodtam, megágyaztam majd elvégeztem a szokásos reggeli dolgokat. Fogmosás, öltözködés, a hajamat csak copfba fogtam és a fejemre tettem egy fejpántot is. Felhúztam egy fekete cicanadrágot,felülre csak egy egyszerű hosszú ujjút fettem fel. Egyszerű, de mégis imádom. Cukik a vállán a kivágott részek haha. Feldobtam még magamra egy kis alap sminket is, majd kimentem a konyhába reggelit csinálni.

Min Rin POV

Valami zajra ijedtem fel álmomból. Jó igazából nem álmodtam semmit csak a sötétség táncolt nekem egész éjjel. Mintha valami széttörött volna. Gyorsan felkeltem és kifutottam a konyhába, mert onnan hallottam a zajt.
- Dongsaeng mit művelsz?- Kérdeztem ijedten a konyhába érve
- Bocsi Unnie! Csak leejtettem egy tányért! Felkeltettelek?- Nézett rám Sayuri miközben elkezdte felseperni a padlót beborító szilánkok rengetegét.
- Igen.. de nembaj. Takaritsd fel, és bele ne lépj a szilánkokba! Megyek felöltözök. És nem kellene már reggel a frászt hoznod rám.- Próbáltam szigorú hangnemet felvenni, majd visszavonultam a szobámba. Megágyaztam, megcsináltam a fürdőszobai teendőket, majd kontyba fogtam a hajam. Jut eszembe Dae rég hívott.. itt lenne az ideje, hogy jelentkezzen...
Daehyun a kiskori barátunk. Anno még a mi környékünkön lakott. De mióta bekerült egy bandába, és debütáltak, nem láttuk őt. De havonta beszélünk vele telefonon. A B.A.P nevű 6 tagú fiúbandában van. Igazából Sayu-val a kezdetektől követjük őket és szeretjük a zenéjüket.  Társalogni még nem társalogtunk úgy velük Dae-n kivül, de volt hogy valamelyik srác vette fel a telefont a barátunk helyett, ekkor váltottunk csak velük pár szót, de szívesen megismernénk őket jobban is. Dae szokott róluk mesélni, elmondása szerint nagyon is jó fejek.

Beálltam a tükörbe. Egy rózsaszin szegélyű sortot és egy lenge fehér felsőt amit pár zöld csík díszített. Kihúztam a szemem tussal, majd visszamentem a konyhába.
- Sikerült feltakarítanod?- Kérdem a húgom miközben felülök az egyik bárszékre.
- Persze!- Mosolygott rám.- Dae még nem hívott? Pirítóst?- Tette fel a kérdéseket miközben elém tett egy tányéron 3 pirítóst és vajat.
- Kérek, és nem.. még nem. De én is az előbb azon gondolkodtam, hogy már jelentkeznie kellene.
Sayu is leült reggelizni, majd mikor befejeztük, mondtam, hogy elmosogatok.
- Ugyan! Eleget takarítasz itthon! Majd én. Nem kell mindent az idősebbnek csinálni.- Mondja és elkezd rendet rakni a konyhában.
- Köszönöm!- Mosolygok rá, majd hagyom hogy tegye amit elkezdett. Magam elé kapok egy újságot és elkezdem lapozni, de semmi számomra érdekeset nem fedezek fel benne. Közben Sayuri végez és leül mellém. Abban a pillanatban megcsörren a telefonom. Elkezdett szólni a B.A.P-től a Hurricane. Összemosolyogtunk a húgommal mert tudtuk hogy Dae hív, ha ez szól. Ezt a kijelző is bizonyította, amin a képe és a neve jelent meg. Felvettem és kihangosítottam.
- Annyeong!- Kiáltottuk bele mindkettem.
- Annyeong lányok! De jó hallani a hangotokat!- Hallottuk Dae vidám hangját.
- A tiéd is jó hallani!- Mondta Sayu.
- Mi újság? Már vártuk a hívásod.- Folytattam.
- Lesz időnk még arról beszélni, hogy mi ujság..- Mondta. Sayuval értetlenül néztünk össze.- Van egy meglepetésem!- Folytatta Daehyun.
- Mégis mi?- Kérdeztük a telefont figyelve.
- Háát.. van 6 szabad alvóhelyetek?
- Persze de miéért?- Már vártam mit fog kibökni.
- 5 perc múlva ott vagyok nálatok! Már alig várom olyan rég láttalak titeket. De ez nem minden. Viszem az egész bandát, hogy jobban megismerjétek őket is!!- Hadarja a telefonba.
Sayuval összenéztünk, majd örömujjongásba kezdtünk. Nagyon örültünk mindketten, hogy Dae meglátogat minket! Az hogy jön a bandája is az már csak hab a tortán!
- Jólvan lányok! Lányook!- Kiált a telefonba, mire ujra a készüléket kezdjük figyelni.- Most leteszem, hamarosan ott vagyunk!
- Várunk titeket!- Mondja Sayuri.
- Addig szia!- Mondom majd Dae leteszi.
- Te Min... figyi most Dae tényleg azt mondta hogy perceken belül a B.A.P-vel a háta mögött fog állni a bejárati ajtónkban?- Néz rám elmerengő ártatlan szemekkel.
- Igen! Szóval pattanj és ellenőrizz 6 vendégszobát, és ha valami nincs a helyén intézkedj!- Állok fel gyorsan.
- Megyek!- Mondja és szófogadóan el is indul.
Áhh én is rendesen felpörögtem a hírtől! Legjobban Dae-t várom de örülök az egész bandának. A tagok nevét tudom, ezzel szerencsére nem lesznek gondok. Remélem jól fogják itt magukat érezni a srácok.

Sayuri POV

6 kis vendégszobát ellenőriztem is, ahogy Min Rin-nek ígértem. A csengő akkor szólalt meg, mikor visszaértem a nővéremhez. Egymásra néztünk, majd az ajtóhoz siettünk. Min mögé álltam, majd ő kinyitotta az ajtót, mi pedig örömünkben egy kicsit felsikoltottunk. Az ajtóban tényleg Daehyun állt, mögötte az 5 fiúval. Egyszerre ugrottunk Dae nyakába, ő pedig nevetve próbált mindkettőnket átölelni. Hosszú perc után másztunk le a rég látott fiúról, és elé álltunk.
- Jaj de jó titeket újra látni, ölelt meg minket még egyszer.- Sayu mikor téged utoljára láttalak még az ugróiskola volt a kedvenc játékod.
- Hát igen az régen volt már.- Nevetek.- De te meg hova nősz már?- Nézek fel rá.
- Min Rin pedig csak egyre szebb.- Mosolyog ránk.- Na de.. srácok, ő itt Sayuri és Min Rin!- Mutat be minket az 5 fiúnak. Hát ha Dae a magas.. van itt nála magasabb srác is.. nem is egy.
Mind az öt srác megölelt bennünket és mondták, hogy örülnek, hogy megismerhetnek bennünket. Utoljára maradt a legmagasabbik. Tudtam ki ő. Zelo, aki a banda maknae-ja. Miközben megölelt éreztem a parfümje illatát. Finom illata volt.
- Na de gyertek már be!- Lök be engem Min és kitárja az ajtót, hogy a fiúk bepakolhassanak.
- Sayu légyszi mutasd meg a szobájukat YoungJae-nek, HimChan-nek és Zelonak.
- Okés!- A 3 srác felém fordult, majd elindultam és követtek. Először HimChan-nek mutattam meg a szobáját, majd YoungJae-nek. Elindultam a másik folyosóra Zeloval.
- Szép házatok van!- Mondja mosolyogva.
- Köszi!- Viszonzom a mosolyt.
- Te vagy a fiatalabb igaz? Hány éves vagy?- Kérdi.
- Pár hónappal vagyok tőled fiatalabb..- Mondom.
- Haha akkor most nem én leszek a legfiatalabb.- Ölti rám a nyelvét. Annyira aranyos.. hogy lehet egy fiú ennyire aranyos..
- De a bandában még mindig te vagy!- Öltöm ki rá én is a nyelvem, mire enyhén durcás arcot vágott amin kuncogtam.- Na ez lesz a te szobád.- Mutatom neki.- És ha bármire szükséged lenne akkor az meg az én szobám.- Mutatom neki a közelben lévő egyik ajtót.
Rámmosolygott, majd bement a szobába, és becsukta az ajtót. Bementem a nappaliba. Ott volt Min.
- Minden okés?- Kérdi.
- Persze, persze!- Mosolygok.
- Hallood! Láttad JongUp-ot?
- Ahamm!
- Szerinted nem helyes?- Vigyorodik el.
- Figyelemre méltó.. de .. óó.. hogy neked tetsziiiik.- Vigyorgok kajánul.
- Csss! Ne kiabálj!- Fogja be a szám.
- Nem is kiabálok!- Mondom levakarva a számról a kezét.
Épp mondani akart nekem valamit de belészorult a szó és elnézett a vállam fölött.

Annyeong!~

Annyeong!^w^

Az fici egy hirtelen újévi ötlet alkalmával született. Ketten fogjuk írni egy barátnőmmel. Reméljük tetszeni fog pár embernek!^^